A szereplők megalkotása

Kishimato Masashi a Naruto szereplőinek megalkotásakor más shounen-mangákból merített ihletet, de egyben megpróbálta egyedivé is tenni saját figuráit. Kishimoto szereplőire Torijama Akira Dragon Ball-sorozata és szereplői gyakorolták a legnagyobb hatást, így Uzumaki Naruto személyiségének a Dragon Ball főhősének, Son Gokunak örökmozgó és pajkos természete volt az alapja. Naruto ellensúlyozására Kisimoto egy hűvös természetű „zsenit” szeretett volna, mivel véleménye szerint éppen ez a személyiség testesíti meg a rivális szereplő archetípusát. Több manga tanulmányozása után végül megalkotta Uchiha Sasukét. Főhősnője megalkotása során azonban már korántsem rendelkezett ilyen konkrét elképzelésekkel. „Nincs határozott képem róla, hogy milyennek kellene lenni egy hősnőnek.” – ismerte el Kishimoto. Haruno Sakurát Kishimoto végül energikus és csélcsap személyiségjegyekkel ruházta fel. A továbbiak során ez az első három főszereplő szolgált mintaként a Naruto három nindzsatanonc-csoportjának megalkotásához.

A főszereplők felosztása a különböző csapatok között azt a célt szolgálta, hogy így mindegyik csoportot külön légkör lengje körül. Kishimoto azt akarta, hogy a csapatok minden tagja „szélsőséges” legyen, egyes adottságokban és területen kiváló, másokban viszont teljesen tehetségtelen. Ez a megközelítés azt a célt szolgálta, hogy egy csapat tagjai saját, személyes tehetségüket kihasználva, egymást kiegészítve küzdjék le az akadályokat. Kishimoto szerette volna száműzni sorozatból azt a képet, mely a Japánban népszerű tokusacu-féle televíziós sorozatok szuperhőseit és harcosait jellemezte, hogy egy csapat minden tagja egyformán tökéletes. Kishimoto a különböző szereplők különböző szerepeit a szerepjátékokhoz és karaktereikhez hasonlított, melyek így egyediek és jobban kitűnnek a többik közül.

Kishimoto történetében az ellenfelek ellensúlyozzák a szereplők erkölcsi értékeit. Megalkotásukkor központi tényező volt ezeknek a különböző értékrendeknek a hangsúlyozása, olyannyira, hogy maga a tényleges harc szinte a háttérbe szorult mögötte. Külső megjelenésük megalkotásakor fontos volt, hogy jól megkülönböztethetőek legyenek a többi szereplőtől, még heves harci jelenetek közben is. Kishimoto nyilatkozata szerint az ellenfelek megalkotásakor az alapkoncepció része volt, hogy minél rikítóbbak és feltűnőbbek legyenek, és így egyben emlékezetesebbek is.

A szereplők rajzolása közben Kishimoto öt munkafázist követett: alapkoncepció és piszkozatok, vázlat, tusrajz, árnyékolás és színezés. Ezeket a lépéseket elsősorban a tankóbon-kötetek és a  Shounnen Jump (angol nyelvterületen gyakran Weekly Shōnen Jump) borítórajzai, valamint más színes illusztrációk elkészítésekor követte. A rajzok elkészítéshez használt eszközeit Kishimoto csak alkalmanként változtatta. A  Shounen Jump egyik borítójának elkészítésekor például festékszórót használt, de mivel ez a módszer sok utómunkálatot kívánt, többet nem alkalmazta.